Oroszország Ukrajna elleni offenzívájának egyik ürügye az ország demilitarizálása és „nácitlanítása” volt. Ennek morális helyénvalóságáról elemzések garmadája született, így e téren nem kívánok pálcát törni. Azonban felszínre hozott egy mindinkább aktuális témát – mégpedig a nacionalizmus jövőjét Európában. Meghaladott világnézet vagy az utolsó remény az Öreg Kontinens régi fényének visszaállítására? Írásomban ezt járom körbe!
Milyen ország Ukrajna? Erőteljes eufemizmussal élve is "érdekesen" meghúzott határok között létező hely, államiságának előzményei nem egyértelműek, nyelvileg, kulturálisan ezer szállal kötődnek az oroszokhoz. Az ukrán nép a történelem sajnálatos alakulása miatt nem tudtak kibontakozni. A nemzetté válás folyamatában még az első lépcsőfokokat lépik, keresik az identitásukat, emiatt az utóbbi időben előretört az ukrán nacionalizmus; megszaporodtak a szélsőséges nacionalista megnyilvánulások, elsősorban az orosz kisebbség ellen. (Az ország lerohanása mindezek ellenére sem volt indokolt.)
Ukrajna helyzete az Európában uralkodó nacionalizmusok leképeződése. No de milyen típusai vannak a nacionalizmusnak?
Nacionalizmus nyugaton, nacionalizmus keleten
Nyugati típusú nacionalizmus az indivídum szabadságán, jólétén alapszik, minthogy független államisággal is rendelkező államok nemzeteinek ideológiája volt. Ezen országokban a személyi jogok messze privilegizáltabbak a közösségi jogoknál. A nemzet itt inkább valami ernyőfogalom adott állam összes lakójára, állampolgárára. Benelux államok, Franciaország, Skandinávia, tengeren túl Kanada, USA erre remek példa.
Keleti típusú nacionalizmus ezzel szemben a közösségi jogokat helyezi előtérbe, nagyon gyakran az individuális szabadságjogok kárára. Jellemzően birodalmak árnyékában született kis nemzetek sajátja ez, tipikusan ilyenek Köztes-Európa államai. „Sehonnai bitang ember/ Ki most, ha kell, halni nem mer/ Kinek drágább rongy élete/ Mint a haza becsülete” – Petőfi Sándor, Nemzeti Dal (részlet).
A nyugati típusú nacionalizmusban az én, keleti típusú nacionalizmusokban pedig a mi tudat rögzült.
Létezik a nacionalizmus két típusának definiálásában egy olyan megközelítés is, mely szerint emberek egy csoportjának a már meglévő tradíciói, sajátosságai közös nemzettudat kialakulásához vezetnek; ők később nemzetállamot alapítanak; ez a keleti típus. A nyugati típusban ezzel szemben, emberek meghatározott csoportja egy nemzetállamban él együtt, közös értékek, hit alapján, gyakran törvényi keretek közé emelve ezt; a nemzet jellegzetességei, tradíciói csak ez után alakulnak ki, ahogy a közös értékek, elvek lehetővé teszik a különbözőség tiszteletét.
Utóbbi mézédes ábránd, csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy nyugaton mindig egy domináns nemzet/népcsoport volt az uralkodó, mely a többi, kisebb-nagyobb népcsoportot asszimilálta.
Erre kiváló példa, hogy Franciaországban nem engedélyezik a kisebbségi nyelvek kutatását, Kanadában az indiánok nyelvi-közösségi jogait módszeresen félresöprik, de akár idehozhatnánk a katalán népszavazás ellehetetlenítését is. Vagy, hogy Svédországban egészen a XXI. (!) századig asszimiliációs politika folyt az őshonos kisebbségekkel szemben, míg a világ különböző részéről érkezett bevándorlók kultúrájának megőrzéséért mindent megtettek. A nyugati országok őshonos kisebbségeikkel szemben mutatott attitűdjének jellegzetessége, hogy nem tekintenek e nemzetiségi/etnikai csoportokra közösségekként, csupán mint személyek halmazára.
Van valami különös bája annak, hogy épp a felsőbbrendűségi komplexusuktól túlfűtötten emberi jogokról mindenkit is kioktató, multikulturalizmust vehemensen támogató, bevándorlócélpont nyugati államok azok, akik őshonos kisebbségeiket módszeresen elnyomják.
Kusza csomó, ellenben közel sem feloldhatatlan. A nyugati nacionalizmusokban, amennyiben adott ország állampolgára vagy, akkor egyúttal a nemzethez is tartozol, etnikai-nyelvi hovatartozástól függetlenül. Homogén egységként kezelik a nemzetet, de ha kisebbségiként egy ilyen közegben szeretnél nyelvi jogokat, azt már a többletjogként könyvelik el, hisz a állampolgárként, a nemzet részeként minden jogod biztosított. Ha viszont külföldről jöttél, kultúrád, szokásaid tiszteletben tartása az integrációdat, beilleszkedésedet hivatott segíteni; egy idő után úgyse lesz szükséged közösségi jogaidra, minthogy olyannyira tökéletesen beilleszkedtél.
S ennél a pontnál mond csődöt a bevándorlók integrációja nyugaton. Ugyanis ezen országok vezetése képtelen közösségként tekinteni a bevándorlók csoportjaira, mindenütt csak az indivídumot látják. Ez kialakít bennük egy naiv elképzelést arról, ha elhalmozzák a bevándorlókat a jóléti társadalmak vívmányaival, szükségképpen beleolvadnak a többségi társadalomba. Csakhogy a bevándorlóknak a jóléten kívül egyéb szükségleteik is vannak; pusztán jóléti intézkedések épp, hogy beilleszkedésük ellen dolgozik. (Még mielőtt az internet népe virtuális kardélre hányna, sietve leszögezem, hogy itt elsősorban nem a muszlim bevándorlókról, hanem a kelet-európai, balkáni jövevényekről beszélek.)
Ilyenformán meg lett válaszolva ama felvetés is, hogy a nacionalizmus lehet-e az individualista társadalmak kihívója. Amit nyugaton mi a nacionalizmus szöges ellentétének látunk, az valójában ugyanazon ideológia szélsőséges megjelenése. Az individualizmus ellentéte a kollektivizmus, ami nem szinonimája a kommunizmusnak.
A nyugati típusú nacionalizmus pompás táptalaja a fogyasztói társadalomnak – ha éppen nem okozója. Ennek leginkább saját kultúrájuk látta kárát. Meglehet, hogy nyugaton kevésbé konzervatívak atekintetben, hogy mely alkotásokat veszik be a nemzeti kultúra díszes panteonjába, de mintha a túlzott liberalizmus visszájára fordulna. Egyre több „meg nem értett zseni” ad ki a kezei közül illedelmes szófordulattal élve is véleményes alkotásokat; számos mű mintha pusztán az alkotás cselekményéért jött volna létre. Filozófia, érzelmek, értelem, szellem - úri csacskaságok.
Csakhogy a nyugati államok belesüppedve a hatalmuk és jólétük adta biztonság komfortos selyempárnái közé, elhitték, hogy mindenkit képesek magukba olvasztani. Bebizonyosodott már, hogy ez távolról sincs így, s amennyiben nem nőnek fel a feladathoz, úgy őket fogják bekebelezni.
Mi a helyzet keleten?
A hányattatott sorsú Köztes-Európa a nagyhatalmi politika játszótere volt; sok, kis létszámú népcsoport a germán és keleti szláv népek közé ékelődve dacolt a történelemmel. Ez megerősítette bennük az összetartozás tudatot. Azokban az országokban, ahol a keleti típusú nacionalizmus uralkodik ott a közösségi jogok vannak előtérben, míg a személyi jogok háttérbe vannak szorítva. Ott közösségekben gondolkodnak, s ha valaki személyes jogait szeretné érvényesíteni, azt adott egyén többletjogának könyvelik el. (Az, hogy a keleti államokban a személy jólétére mennyi anyagi forrás áll rendelkezésre, teljesen más tészta.)
Mivel keleten kevésbé hangsúlyosak az individuális jogok, így a fogyasztói társadalomnak se képez oly termékeny táptalajt. A szovjet blokk áruhiánya, nélkülözése miatt a nyugati, fogyasztói társadalmak árubősége a szabadság, biztonság, terhes múlttól való szabadulás jelképéé vált. Kelet-közép európai nem a fogyasztás puszta élvezetéért, hanem az esetlegesen eljövő vészterhes idők eljövetele miatt halmozza fel anyagi javakkal raktárait.
Minthogy Köztes-Európában kis nemzetek nagyhatalmak uralma alatt voltak, számukra a nyelv, nemzeti kultúra lett az első számú identitásformáló tényező. Úgy is óvják, mint a Herendi-porcelánt! Ez alapvetően jó, mert a kulturális örökség ápolása valamennyi nemzet fennmaradásának fontos eleme – de Kelet-közép Európában mintha csak ezt végeznék el, s elfeledkeznének új dolgok teremtéséről. Egy elfeledett múzeumban töröljük le a port Balassi műveiről, Munkácsy képeiről naponta szedjük le az ökörnyálat, a Nyugat kiadványai lassan megsárgulnak állványukon árválkodva. Mindezeket félhomályban mutatjuk meg a közönségnek, nehogy a nap sugarai kárt tegyenek a tárgyakban.
Magától értetődő, hogy a múlt nagyjaihoz hasonlítjuk a modern idők alkotásait, de észre kell venni, hogy a folyamatos múltba révedéssel elfeledkezünk a jelenről, s ami talán még rosszabb, a jövőről. Ez pedig nem a legideálisabb perspektíva egy fiatal számára.
Ezen köztes-európai országokban a kisebbségek jogai jobban érvényesülhetnek, ugyanis csoportokként tekintenek rájuk, így például nyelvi jogok és önrendelkezés tekintetében nagyobb lehet a mozgásterük – ezzel persze nem állítom, hogy mindenhol a nemzeti/etnikai kisebbségek jogainak védelmét tűzte zászlórúdjára a vezetés. (Lásd még: határon túli magyarok.) Mindenesetre megfigyelhető, hogy keleten legalább elismerik a kisebbségek közösségként való létezését.
Ukrajnában is a keleti típusú nacionalizmus uralkodik, azonban jelentős orosz kisebbsége van, az orosz nyelv is széles körben elterjedt. Ez egy alapvető ellentmondást képzett az identitását kereső nemzetben. Ehhez jött az is, hogy az ukrán nép körében elterjedt nacionalizmust a vezetés is gerjesztette, amiről tudott, hogy rossz véget ér. Az ukránok esetében egyelőre nemzetről is nehézkesen lehet beszélni, mivel még nem mentek végig a folyamaton, de érdekes megfigyelni egy nemzet születését. A kívülről érkező támadás mindenesetre hatékony katalizátor egy nép nemzetté kovácsolásában. A kérdés csak az, hogy lesz-e majd mire építkezni.
Nagyító alá helyezve Európát megfigyelhetjük, hogy valamennyi államalkotó nemzete más utat járt be, ebből kifolyólag nem ugyanazon a fejlettségi fokon állnak a nemzetté válás folyamatában. Vannak nemzetek, melyek már rég túlhaladtak nacionalista kereteiken, mások egy nacionalista-kollektivista hibridben élnek, megint mások még csak formálódnak. Ebben a helyzetben az etnikai konfliktusok óhatatlanul megjelennek – főleg ha felelőtlenül, tervezőasztal mellett húzzák meg a határokat.
„Mi a nacionalizmus jövője Európában?” – tetettem fel a kérdést bejegyzésem címében. A választ földrajzi, történelmi és társadalmi tényezők összessége határozza meg. Napjainkban sokan tartják a nacionalizmust elavult ideológiának, pediglen egy lehetséges perspektívát jelenhetne az Öreg kontinens számára. Bár voltaképpen lényegtelen, hogy mely ideológiai irányzat uralkodik.
Ami igazán számít, hogy mind az individuális mind a kollektív jogok érvényesüljenek, másképp nem lehet jól funkcionáló társadalmat építeni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2022.04.19. 08:15:32
Hozzá kell tenni, hogy a sovinizmusra a szláv nyelvű népek hagyományosan nagy hajlammal rendelkeznek.
Ennek okai viszont elég messzire nyúlnak.
midnight coder 2022.04.21. 13:41:15
Na ja. Még csak véletlenül sem a kelet-európai bevándorló lesz az, aki 10 év múlva már az anyanyelvét sem beszéli csak az ottanit, és ő lesz az, akinek az unokája elmegy harcolni az IS terroristáinak az oldalán a muszlim világállamért.
midnight coder 2022.04.21. 13:47:46
Az pedig, hogy a migrik hátsója ki van nyalva, nem azért van, mert ők annyira tisztelik az egyén jogait, hanem mert balliberálisok, akiknek a zászlójára van tűzve minden deviáns kisebbség védelme, minél hatékonyabban rombolják az adott társadalmat, annál jobban.
Nzoltan 2022.04.21. 13:51:08
Volt harminc évük kezdeni magukkal valamit, de elb@szták. Nem érdemelnek többet annál, mint amit most kapnak.
birkamenet 2022.04.21. 13:59:53
Te bulgár birka, Putyin pincsibe, Európában éppenséggel Orbanisztánban van beteges nemzettudat, a soviniszta, Putyin által irányított rbán ga
birkamenet 2022.04.21. 14:03:35
.....putyin által irányított orbán gazdáddal. Na meg a kétmillió Győzike birkájával.
Bár te kifejezetten örülnék, ha legalább felé annyi IQ-d lenne,mint Győzikének.
birkamenet 2022.04.21. 14:06:30
Na mi van, Putyin pincsik, parancs van a népirtó putyin gazditok seggnyalására?
Legalább kaptok majd disznóhúst érte?
birkamenet 2022.04.21. 14:15:03
Hogy van az te Győzike esze, hogy mivel 70 éve migráció minden kormány alatt van, akkor az egész világ ballib vagy csak te vagy hülye? Mámmeint!
arthurthedent 2022.04.21. 14:19:31
Ráadásul ez a "nyugati nacionalizmus" meg "keleti nacionalizmus" már ne is haragudj, de úgy hangzik mintha igencsak erőltetett és modoros lenne. Mintha mondjuk a beképzelt őstermelő elemezgetné a bucsui t.könrúgások vállfajait. Van ugye a terpesztéses, a hirtelen, meg a tavaszi, ami magában is egyfajta hibrid t.könrúgásnak tekinthető... :D
6.Lenin 2022.04.21. 14:35:26
Ilyen az ember.
a nagy hohohorgász 2022.04.21. 14:52:18
Ződ2000 · http://egzostive.com 2022.04.21. 15:17:59
"őshonos kisebbségeiket módszeresen elnyomják."
Ez így a helyzet klasszikus félreértelmezése, olyasfajta kamuzás amit az átkosban szokhattunk meg.
Az EU-ban Minden nemzet maga rendelkezik a nyelvről és kultúráról, de alapjában véve igyekszik megfelelő teret biztosítani azoknak a kisebbségeknek akik releváns és még elfogadható követeléssekkel állnak elő. Szerintem pár agymosott hazai nacionalistán kívül mindenki csak néz, hogy mi a francot akarnak a katalánok még.
Belgiumban a regionális autonómia mostanra olyan szintre ért, hogy Flandriában már a korábbi többség (francia-ajkúak) küzdenek a saját jogaikért. Az íreknél a nemzettudat annyira elhalt hogy most tanulják újra a nyelvüket. A 40 év feletti generáció egyáltalán nem beszéli az kelta ír nyelvet, 70 felett páran autentikus tájszólásban, 40 alatt meg mint tanult idegen nyelvet. Ugyanakkor mint az angol, mind a geal szépen megvan egymás mellett.
Számos pozitív példa van a kisebbségek kulturált előmozdítására, olyan keretek között ami az államiságot tiszteletben tartja. Ami a cikkben szerintem a cikkben objektíve hazugság, a legtöbb francia régióban van lehetőség a saját nyelvüket gyakorolni, pl külön (kétnyelvű) TV adójuk van a bretonoknak (TV Breizh) amit országosan tudnak nézni. De ez igaz a többi nyelvre is, pl korzikai TV adások esetében.
Olaszország északi részén saját nyelvi rendszere van a dél tiroli régiónak, csak ahogy a többi kisebbségi régió esetében, nem fizetődik ki a kisebbségi nyelvhez ragaszkodni a karrier szempontjából.
Van viszont egy komoly probléma amit a szerző teljesen elkerül. Az államellenes kisebbségi törekvések (lásd Baszkföld, egy ideje már Katalónia, de a legjobb példa a balti orosz kisebbség). Meglepő volt számomra a hazai irányított vélemény, ami valamilyen aberrált önsorsrontás miatt beállt az oroszok mellé. Vagyis azt hiszem értem hogy mit akarnak csak baromira nincs igazuk. Oroszország legalább 6-8 országban tart számon orosz kisebbséget, ezeket viszont többnyire arra használja fel, hogy az országot destabilizálja, adott esetben háborút indítson ellenük. Ez eddig működött Putyinnak Grúzia, Moldova és Ukrajna esetében, de most túl nagyot xart a ventilátorba.
Szerintem ne legyenek illúzióink, Putyin sosem a kisebbség érdekeit nézte hanem hogy legyen kifogása arra hogy azokat az országokat hazavágja. Nem hiszem hogy bárki is maradt Maropulban, aki lelkesen orosznak vallaná magát azután hogy szitává lőtték a várost.
Lehet itt hadoválni egyéni meg közösségi eszmékről, ami most zajlik keleten az örök elrettentő példa, olyan dolog amit 1945 óta nem láttunk (viszont azt megelőzően mintha lépésről lépésre ismételnék a 30-as éveket).
@midnight coder: a poszt finomabban fejti ki ezt így ténybeli tévedései tetten érhetőek. Te már leegyszerűsítesz és így egyszerűen hazudsz.
@6.Lenin: Az első igazán objektív igazság :)
@arthurthedent: 10 pontos komment :)
Bogyó 2 2022.04.21. 15:45:27
Mi van, te mégis hol élsz ??????
Hallottál már Dél-Tirol, vagy a finnországi svédek autonómiájáról? A katalánoknak külön parlamentjük van, ott már az országból való kiválás volt a tét! Ilyesmikről csak álmodoznak pl. az erdélyi magyarok, de mondhatunk akármilyen kisebbséget Kelet-Európában. Mikor volt népirtás, etnikai genocídium Nyugaton? A németek-franciák rég elfelejtették az ilyesmit. A legvéresebb, de az is inkább vallási színezetű az írek helyzete. Skócia a kiválásról tartott népszavazást! Kelet-Európában meg hallottál a délszláv háborúról? Hallottál az Ukrajnában történtekről? Tudod mik történtek a magyarokkal Romániában vagy Csehszlovákiában? Tudod mennyi németet telepítettek ki 1947-ben Magyarországról? Nyugaton nem volt ilyen. És akkor komolyan leírod azt, hogy Nyugaton elnyomják a kisebbségeket, csak a muszlimokat szeretik, Keleten meg fenékig tejföl? Totál fordítva ülsz a lovon!
Svájcban négy hivatalos nyelv van a többségi német lakosság nyelvével együtt. Belgiumban három. Hol találsz ilyen példát Keleten hasonló nemzetiségi arányokkal?
Másik dolog, amit levezetsz, hogy Nyugaton az emberek önzők nem szolidárisak, Keleten meg igen, hát a valóság ennek is a fordítottja inkább. A nyugati országokban és kifejezetten Nyugat-Európában sokkal többet fordítanak jóléti kiadásokra, közösségi szolgáltatásokra, Keleten meg az a tapasztalat, hogy mindenki maga igyekszik boldogulni. A közoktatás, a közegészségügy, a közszolgáltatások az infrastruktúrától a közlekedésig sokkal hangsúlyosabbak a nyugati országokban, Hollandiában sokkal többen bicikliznek, nálunk meg terepjárókkal szeretnek az emberek a városokban is közlekedni. A keleti ember azt szokta meg, hogy nem bízhat az államban, magára számíthat, s ezt nem tudja levetkőzni. Ha neked igazad volna, akkor a közösségi szolgáltatások itt volnának magasabb szintűek, magasabb szervezettségűek. De nem így van, hanem pont fordítva. A meglévő közösségi szolgáltatások nagyrészét is az állam erőszakos módon uralkodva, a kommunista időszakban alakította ki, nem szerves fejlődés révén, természetes volt ezek visszaesése a rendszerváltozásokat követően. Lassan fogjuk majd fel ezek szükségességét, s látjuk be a demokratikus helyi önkormányzás, az adózás, s a másiknak is helyet adó közlekedés értelmét. Ha megnézem a kisebbségi jogokat, a szexuális irányultságokon és bevándorlókon túl az idősek, a fogyatékosok, a betegek, az alacsonyabb jövedelműek segítéséig, hát ott se mondanám, hogy a „mi”-ben gondolkodó kelet-európaiak a szolidárisabbak. Nem nálunk létesültek előbb mozgáskorlátozott-feljárók és liftek, nem itt találták ki az akadálymentesítéseket. És ez nemcsak pénz kérdése, az önmagában kevés volna.
Abban egyet lehet érteni, hogy az egyéni és a kollektív jogok összehangolása a cél, de én véletlenül se azt látom, hogy ők másképpen nem csinálják jól, hanem azt, amit a gazdaságban is, hogy ők egyszerűen csak ebben is előrébb járnak és élhetőbb társadalmat alkotnak. Igen, még akkor is ha mennek oda migránsok. Egyrészt, mert ez 50 éve így van, másrészt mert ennek a jelentősége tízszeresére van nagyítva itthon politikai okokból. Ha nem így volna megindulna a svéd, holland, svájci, spanyol stb migráció Romániába, hozzánk, meg Szlovákiába, de tudjuk, hogy pont fordítva van.
6.Lenin 2022.04.21. 15:51:30
"Lehet itt hadoválni egyéni meg közösségi eszmékről, ..."
Ezt csinálja az ember több ezer éve, és fogja is. Mindenben, annyira senki sem hülye, hogy ne találna valamilyen kifogást valamire amit a másik szeretne, mert neki az lenne a jó, neked meg nem.
Hiszen te is azt szeretnéd bizonyítani, hogy létezik jó (akármi) meg rossz (akármi) Most ebben az esetben a nacionalizmus. Minden csak nézőpont kérdése.
Abból meg van bőven, majdnem annyi, ahányan vagyunk.
Bogyó 2 2022.04.21. 15:55:04
6.Lenin 2022.04.21. 16:00:33
Na ja, ami engem igazol azt leírom, ami nem, azt átugrom, kifelejtem. Ez is régen ismert emberi módszer.
lezlidzsi84 2022.04.21. 16:20:57
CSOKKI MÁLNA 2022.04.21. 16:31:56
Ződ2000 · http://egzostive.com 2022.04.21. 16:35:42
Most hogy a világ összes információja ott van, bárki bármikor írhat egy akármilyen tartalmú blogposztot, valóban nehezebb objektív igazságokat megfogalmazni.
Ami itt a fő baj, hogy ez most felmentést ad az alól hogy legalább hellyel közzel a valóság talaján mozogjon az ember.
A fenti cikk ezt remekül szemlélteti, és szerintem pár fentebbi jogos komment (főleg @Bogyó 2: kommentje) jól mutatja hogy menyire el lehet relativizálni a valóságot egy cikkben.
El tudom képzelni hogy van valami valóság alapja a cikk egy két megjegyzésének, de számos része kifejezetten a valóság ellentétét próbálja sugallani, és a vezérérvelés kifejezetten téves.
Innentől kezdve a cinikus kommentek arról hogy senkinek sem lehet igaza csak maszatolásnak hatnak. Elmennek a lényeg mellett hogy a poszt fő üzenete egyszerűen hazugság, és a mai napra ez a hazugság fogja meghatározni egy korábban szebb napokat látott kiüresedett oldal blogoszféráját.
Amíg korábban kevesebb információval könnyebben tudtuk elhelyezni a híreket, mostanra tele van a net olyan emberekkel akikkel simán elhitették hogy a nagyon sötétszürke fehér, mert úgysincs igazán fehér meg fekete.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.04.21. 16:48:42
Az ukrán pedig nemcsak kései, de alapjaiban hibás is.
6.Lenin 2022.04.21. 17:35:15
Én teljesen másként kezelem a dolgokat. Általában a posztokba csak beleolvasok. Azok egy ember véleményét tartalmazzák. Nyilván a pacák/spiné a beleírt programnak megfelelően valamilyen irányban eleve torz lehet csak. Nagyon kevesek képesek teljesen kívülről elemezni valamit.
Engem inkább a kommentek érdekelnek, mert azok igazolják nekem, hogy egy leírt véleményt milyen sokféleképpen értelmeznek az emberek, nyilván a saját programjuknak megfelelően. Ez inkább érdekes, mint egy torz módon leírt poszt.
Az nyilvánvaló, hogy a sokféle infót sokféleképpen lehet értelmezni, nyilván megint a saját elképzeléseink szerint.
Az egy külön érdekesség-számomra-, hogy sokan törekednének valamilyen közösen elfogadott megoldáshoz, de közben, de közben halált megvető bátorsággal ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő torz elképzelése lehet csak a valódi megoldás. Aztán csodálkoznak néha, hogy pontosan ott tartunk, mint jó néhány ezer évvel ezelőtt.
Néhány éve közösen néztünk nyári szünetben az unokámmal egy rajzfilm sorozatot (egyszer volt, hol nem volt...az ember. 26 részes) A végén azt mondja nekem (10 éves volt akkor)
-Papa, az ember a sok ezer év alatt semmit sem változott, csak a ruhája, és a lakása ahol élt. Ugyan úgy nyírják egymás, csak más-más fegyverekkel. A természete semmit sem változott. Majdnem leestem a székről. Mennyire jól látta a lényeget.
De a kommentek között is voltak hasonló beírások. Ha jól emléxem kb 40 éves a film.
Engem is gimis korom óta érdekel, hogy miért is gondolkodunk, cselexünk ilyen sokféleképpen. Létezhet-é megoldás valami közösen elfogadhatóról.
hát eddig elég szomorú a leszűrt következtetésem.
Ja, és pont ezért nem szoktam belemenni a részletekbe, mert szerintem tök értelmetlen, hiszen nagy valószínűséggel nem fogjuk egymást meggyőzni. Nincsenek is ilyen szándékaim. El tudom fogadni, ha nem túl nagy marhaság, mások véleményét is. Mit is tehetnék mást.
konrada 2022.04.22. 07:46:56
...igaz, így viszont máris sokkal nőne az általam ismert nyelvek száma, ha egy másik szomszéd szögedi, a harmadik meg székely, meg akadna köztük matyó, stb...
(S ezzel nem azt mondom, hogy a népcsoportnak ne lehetne saját identitása, saját állama, de hogy ezt csak úgy tudják meghatározni, hogy szándékosan keresik, miben térhet el a nyelvjárásuk? Azért az mégiscsak barátságosabb, ha egy erdélyi szász, egy osztrák, egy luxemburgi, egy svájci, egy bajor, egy pomerániai porosz - bár sokban eltérnek kultúrájukban, identitásukban, nyelvjárásukban, de egy pillanatra sem akarnak fegyvert ragadni azért, mert ők más nyelven beszélnek, mert az mindnél a német...)