Ők azok az emberek, akik időt és energiát nem kímélve bújják az internetet, történelemkönyveket, követik a híreket uralkodócsaládok életét kutatva.

Én is közéjük tartozom. Nagyjából nyolc éve kezdődött. Egy derűs tavaszi napon éppen az új holland király koronázásáról szóltak a hírek, s ezt hallgatván belém hasított a gondolat – az Egyesült Királyságon kívül egyéb európai országok is a monarchia fennkölt államformáját üzemeltetik. Mindezen információ önmagában talán nem is vezetett volna majd egy évtizedet felölelő megszállottsághoz, ám nem is annyival korábban, midőn történelemből a napóleoni háborúkhoz érkeztünk a tananyagban, a jelenleg regnáló svéd királyi család francia eredetéről tanultunk, pontosabban annak alapítójáról, Napóleon marshalljáról. Vikingmetál rajongó szélsőjobbos, fehér felsőbbrendűséget hirdető kamaszként ez ahhoz hasonló hidegzuhanyként ért, mikor egy évvel később közölték velem, hogy nem felelek meg az árjaság szigorú kritériumainak. Azt hittem a skandináv uralkodók nagyszakállú vikingek, ehhez képest hamarabb nézném őket ELTE TTIK-ról exportált Európa-parlamenti képviselőknek, mintsem egy skandináv uralkodóház tagjainak. E két élmény hatására azonnal felmentem a világhalóra, és onnantól kezdve nem volt megállás.

Egy olyan világot fedeztem fel, amiről azt hittem, rég elveszett; és valóban – fénykorukon már bőven túl lévő, de a végtelen sztrádákon oldtimerekként elegánsan suhanó , országukon kívül egy letűnt korszakot reprezentáló kasztra találtam. Még őriznek valamennyit annak misztériumából. Sokakat magával ragadó közeg révén kész szubkultúra alakult a királyi családokkal kapcsolatos hírekre éhes személyekből. Hogyan lehet definiálni ezt a közösséget? Az Urban Dictionary leírása (legalábbis a top meghatározás alapján) a következő: „Royal watcher az, aki élvezettel követ hírességekkel kapcsolatos híreket, pletykákat, specifikusan információkat gyűjt királyi családokról és uralkodói címekkel rendelkező egyénekről.” Egész akkurátus meghatározása e jelenségnek, ámbátor rendkívül leszűkíti a csoport tagjainak körét annak apró szegletére.

Merthogy egy rendkívül heterogén társaságrólvan szó, megannyi módon fel lehet őket osztani szemléletmód (szemlélőmód?), aktivitás, célcsoport szerint. Első körben különválaszthatók azok, akik csak a regnáló családokat követik/ismerik el, azoktól ,akik az elűzött dinasztiák tagjainak életét is figyelemmel kísérik. Másik fontos szegmense eme bizarr közösségnek, hogy a hírek passzív követése mellet fórumokon s egyéb chatfelületeken beszélik meg közlendőjüket, spekulálnak, összeesküvés-elméleteket gyártanak, illusztrációkat készítenek, imígyen jóval aktívabb közösségről van szó, mint ahogy elsőre feltételeznénk. A kronológia  vonalán visszafelé is haladnak, imígyen archív felvételeket néznek, hanganyagokat, történelemkönyveket böngésznek, avégett, hogy jobban megismerhessék az adott dinasztia történetét. Tény, az aktuális hírekkel is tisztában vannak. Adott személy megfigyelésének tárgyát, célját tekintve, szinte végtelen lehetőségek merülnek fel ( a teljesség igénye nélkül: öltözködés, protokoll, kultúra, politika stb.), ahogy megszállotsság mértékét tekintve is. Elég csak két, e témára szakosodott instagram oldalt, az „eurperoyals” és a „royaltyandprotocol” oldalakat összevetni. Előbbi a jelenleg is regnáló házakról keresőben fellelhető hírekről ad számot, míg utóbbi a teljes gothai almanach-ot felvonultatja a XIX. századtól napjainkig.

A nagyhercegi palota Luxembourgban.

Valakiből előtör a benne rejtőző hercegnő, és bálokról, tiarákról, gondtalan, pompában gazdag életről árbándozva nézeget fogadásokon készült felvételeket (ahol mágikus módon mindig olyan élénkmindenki, mintka kollektíve ecstasy tablettákat toltak volna a limuzinokban), majd wikipédiát bújva kinyomozzák, melyik herceggel kötendő házasság lenne a legideálisabb. Meg persze a hírnév is kecsegtető számukra. A keresőből, esetleg közösségimédiából tájékozódnak, de igazán mélyre nem ássák bele magukat a dolgokba, felszínes motivációk, felszínes fürkészés. Amatőrök. Ugyanakkor álszent lennék, ha azt állítanám, hogy ilyesféle gondolatok nem fészkelték be magukat agyam egy szegletébe, mert az őszinteség megrögzött harcosa révénbevallom, jómagam is szívesen beházasodnék egy uralkodócsaládba, hogy trónokharcásosdit játszhassak, s intrikával fűszerezzem az udvari életet. Mindezt úgy, hogy republikánus vagyok. Később rájöttem, eme álmomat könnyedén megvalósíthatom, ha csatlakozok egy politikai párthoz. Vagy emberjogi aktivistának szegődök...

Középhaladók azok, akik a nem specifikusan brit uralkodóházak  tagjainak életét követi, próbálja kibogozni a kapcsolatokat, családtörténetet elemez, fel-fel megy különböző fórumokra, s a hírekben régi kedves ismerőseként ismeri fel az alkalomadtán megjelenő monarchákat. Idejének már látható részét fordítja bizarr hobbijára, előfordul, hogy hajnalig a gépe előtt felejti magát, kilép a közösségimédia és keresőmotorok komfortos melegéből, mélyre merül, illúziói már nincsenek a diansztiákról, tisztában van romlottságukkal, hasztalanségukkal, de pont emiatt érdeklődik irántuk. Minden mocskos kis titkukakt meg akarja tudni; szinte orgazmust él át, amikor egy pletykalap lehozza valamely királyi (vagy hercegi) sarj botrányos cselekedetét - vagy nagyobb eseményről tudósítanak -, elönti az adrenalin, kiéheztetett kutyakölyökként veti rá magát a hírportálokra. 

Mária dán koronahercegné mélyet pukedlizik Vilmos Sándor Holland király előtt.

A hardcore watcherek meg... A skála egyik végpontján a brit királyi családdal kapcsolatos híreket figyelemmel kísérők képzik, míg a másik végpontján az Egyesült Államok jog szerinti uralkodójának kilétét taglalják, netalán  követnek egy kiszemelt "herceget" egy több, mint száz éve elűzött dinasztiából, akivel »teljesen véletlenül« összetalálkoznak, majd kis idő letelte után összeházasodnak. 

Királyfürkészők (tetszik ez a terminus, bár hallomásra egy királyt kémlelő rovar képe ugrik be a szó hallatán) látóköre az öreg kontinensen túli monarchiákig is kiterjedhet, hisz 44 ilyen típsú államforma létezik a világon (ebből 16 mondjuk a Brit Nemzetközösség tagja), ebből csak 12 található Európában, így érdemes más földrészek uralkodóházait is megfigyelni. Jómagam a Perzsa-öböl egyes tagjait követtem egy időben, akik azért is érdekesek, mert ott ceremoniális feladataikon kívül valódi hatalommal rendelkeznek, s aktívan részt vesznek országuk irányításában.

Eme érdekes közösség tagjai igencsak aktívak, s amíg csak létezni fognak hatalmon lévő uralkodódinasztiák, ők is jelen lesznek, minden apró információt magukba szívva, konteót gyártva, kritizálva figyelemmel kísérik régmúlt időkből megmaradt intézményeket, s a címek, rangok zsugorodó jelentőségét, elveszve egy eszme nélküli világban.