Újjászületők

Minek a bemutatásával érdemes kezdeni egy élménybeszámolókat felvonultató blogot, melyben a tanösvénytől kezdve, politikai-történelmi témájú vitákon át képzőművészeti kiállítások is helyet kapnak? Nehéz kérdés. Őszintén szólva jómagam sem tudom, mire fog kifutni ez a blog,  csupán létrehoztam önmagam szórakoztatására, mintegy kísérleti jelleggel. Ötletemet egy új projekt megkezdéséhez egy minisorozat adta, mely annyi gondolatot, érzést ébresztett bennem, hogy pusztán a szereplők hajviseletéről képes lennék órákig beszélni, s nem titkolt módon ez is lett volna első bejegyzésem tárgya. Számos érv szólt mellette, könnyen emészthető témája, ismerős formátuma, népszerűsége, magával ragadó története okán. Azonban írásfolyamommal egyik deklarált célom, hogy olvasóim látókörét szélesítsem, megismertetve olyan szegleteit a létezésnek, ahova maguktól nem merészkednének, ezáltal saját szemléletmódomba is bepillantást engednék, nem megriadva a nagy kihívást jelentő, megosztó témáktól, melyek magukban hordozzák annak rizikóját, hogy követőket veszítsek. Jelenlegi „alanyunkra” azonban nem csak ezért esett a választásom. Ugyanis nemrég jelent meg egy manapság kifejezetten megosztó, s nem kevésbé félreértett jelenséget feldolgozó kötet, melyről igencsak torz képet mutatnak a sajtóorgánumok. Ez pedig a transzszexualitás. Az a megtiszteltetés ért, hogy e kötet egyik fejezetét én lektoráltam, így előzetes információim ismeretében különösen nagy izgalmak közepette vártam, hogy végre a kezembe foghassam a könyvet. Nem csalódtam.

A könyv 23 érintett személy elbeszélésein keresztül mutatja be a nemváltás folyamatát, kezdvén a felismeréssel, folytatva szakember felkeresésével, az első adag hormon megszerzésével, egészen a nagyműtétekig, és az újjászületés utáni lét nehézségeiig, az utolsó két fejezet pedig interszexuálisok és transz párok történeteit meséli el. A fejezetek három részből állnak: egy elméleti áttekintésből, az interjúalanyok bemutatásából, és magukból az elbeszélésekből. Az első blokkban az átalakulás adott szakaszát, annak kihívásait, nehézségeit ismertetik, definíciókkal, elméletekkel (nem hipotézisekkel!) alátámasztva, tudományos szempontból vizsgálva azt, mind pszichológiai, szociális, alkalomadtán gazdasági szempontból. Mivel e részek írója szociális munkás, s kutatási területe is ehhez a témához kötődik, így igen magas színvonalú, rendkívül alapos leírások olvashatók benne, nem szólva a fogalmazás stílusáról, ami választékos szókészletével, különleges mondatszerkezetével önmagában csemege az agynak. A második blokkokban az interjúalanyok bemutatása következik, felsorolásszerűen összefoglalva karakterrajzukat, családi és szociális hátterüket, szakmai útjukat, útmutatóul döntéseik, viselkedésük, adott szituációra adott reakciójuk megértéséhez. Az utolsó blokkok tartalmazzák magukat az interjúkat, az érintettek narrálásával. Nem a megszokott kérdés-válasz típusú riportok szerepelnek, hanem hosszú monológokban mesélik el történetüket, nem szakad meg a gondolatmenetük, ezáltal jóval mélyebben bele tudnak menni megéléseikbe. Irodalomtudományból felkészült embereknek bizonyára szemet szúrt, hogy kísértetiesen hasonlítanak a felsoroltak némely eposzi kellékekre (propozíció, expozíció, enumeráció), de ezen kívül egy másik irodalmi mű emblematikus képe is megjelenik a kötetben: Dante Poklának körei sejlenek fel az egyes fejezetekben, amik a tranzíció egyes állomásit mutatják be, melynek a lelki része legalább olyan nagy terhet ró az érintettre, mint a fizikai. 

Jómagam azt gondoltam, én már mindent láttam, újat nekem nem lehet már mondani a nemiségről. Tévedtem. Akármit is feltételeztél az emberi létezésről, össze fog roppanni, s a könyv elkalauzol a képzetek világán túlra, mire azon kapod magad, hogy a saját magad által érzékelt valóságot kérdőjelezed meg. Megrág, kiköp. Magamról is elgondolkodtam, pedig úgy hittem, réges-rég túl vagyok azokon a kérdéseken, melyek most újra előjöttek. Ez nem az az olvasmány, amelyet néhány sziesztázás alatt végigolvas az ember, egyik oldalt a másik után, s mire felocsúdik, már véget is ért a történet. Mert jóllehet nem túl vastag maga akötet, és más hasonló terjedelmű kötetet egy nap alatt is elfogyaszthat egy lelkes könyvmoly, ám ez pusztán témájából kifolyólag túl nehéz olvasmány ahhoz, hogy egyszerre végigolvassuk, mert folyamatosan újabb és újabb gondolatokat ébreszt, megakaszt, mélybe taszít, éppen, hogy a felszínre kapaszkodtunk, máris jön a következő löket, míg végül túl sok minden fog a fejünkben járni, hogy koncentrálni tudjunk. Éppen ezért olvasását csak kisebb adagokban javaslom.

Írom ezeket annak ellenében, hogy alapvetően nem egy nyomasztó olvasmány. Mintha idősen elhunyt emberek mesélnének az életükről, visszarévedve a múltjukba, elmerengve annak emblematikus pontjain, számot adva bűneikről, jó cselekedeteikről Szent Péter széke előtt. Mindezt megrendítő tárgyilagossággal, néhol már-már naturalista ábrázolásmóddal - pedig az interjúalanyok egy része még csak húszas évei elején (vagy még ott sem) jár. Meglepő lehet, hogy nagyon fiatalok elbeszéléseit olvasván is ilyen érzéseim támadtak, ám esetükben az útkeresés, a bizonytalanság, annak kihívása, hogy az eléjük gördülő problémákat hogyan küzdjék le, nagyon átélhetően van megjelenítve. Ők is tisztában vannak, hogy sok munka áll még előttük, de küzdenek. Olyanok ültek mikrofon (diktafon?) elé, akik az önelfogadásukhoz vezető gyászfolyamat végén járnak, sőt, túl is léptek rajta, megbékéltek múltjukkal, különbözőségüket személyiségükbe integrálták, némelyik interjú olyan volt, mintha egy idegenről beszélnének, egy másik életből. Ebből kifolyólag nem áldozatszerepben vergődnek sebeiket nyalogatva, hanem önmagukkal harmóniában élnek, ami érezhető a visszaemlékezések hangvételén is. Minden interjú egy feloldozással ér véget – hogy a következő történet újra padlóra küldjön. Ezekkel, és a fentebb már említett szerkezetének köszönhetően sajátos ritmusa lesz a kötetnek, mely kitart a végéig, hogy egy különösen sikeres „újjászületéssel” felkerüljön rá a korona. A 23 személy története végül összeáll egyetlen koherens egésszé, megannyi árnyalatát felfedve ennek a jelenségek.

Számomra is sok újdonsággal szolgált ez a kötet, mindenek előtt végre megértettem, transzszexuálisok számára miért lehet fontos a gendersemleges vécé. Korábban e téma felmerültekor mindig az az iskolai szünet jutott eszembe, amikor két angol óra között az egyik osztálytársam 10 percen keresztül ecsetelte, hogy amikor ő bulizik, illuminált állapotában rendszeresen piszoárban végzi a "nagydolgát". Érthetetlen volt számomra, hogy férfiak és nők esetében miért lenne kérdés melyik nem számára fenntartott illemhelyet látogassák. Mindezt úgy, hogy a témában viszonylag jártasnak tartottam magam. Az interjúk elolvasása után minden ezirámnyú kérdésem megválaszolásra került.

Sokszor kérdezik tőlem a transzszexulaitás definícióját, mely kifejtése után mindig megemlítem, hogy léteznek ám transz-interszexek is. Általában ez az a mozzanat, amikor elkezdem hallani a fejben lévő apró fogaskerekek hangos csikordulással kísért megakadását. Ilyenkor jómagamnak is nehézséget okozok azzal, hogy több mindent kell elmagyarázni, melybe nem tagadom, nem egyszer beletört a bicskám. Ebben a témában is remek információforrás az Újjászületők, mivel külön fejezetben foglalkozik azokkal, akiknek biológiai neme nem sorolható kizárólag női vagy férfi kategóriákba (sokat mantrázott orvosi definíciómat lásd a lábjegyzetben[1]). Nem tagadom, ezt a fejezetet volt a legmegrázóbb olvasni. Görbe tükröt mutat az előtte leírt történeteknek, ahol a társadalom, környezet, család, de még az orvosok is sok esetben meg akarták tagadni a hormonkezelést és nemi megerősítő műtéteket – ezzel együtt a segítséget – a páciensektől, akik egytől egyik nagykorú, szavazati joggal rendelkező, testük/életük felett rendelkező polgárok. Ebben a részben ezzel ellentétes attitűdöt tapasztalhatunk,  többek között a normalizáló műtétek morális helyénvalóságáról is súlyos kérdéseket tesz fel, megmutatva azok hosszzútávú hatásait egy egyén életére. Nevezhető az transszexuálisnak, akinek gyerekkorában orvosok döntöttek a biológiai neméről, s később „tért vissza” az eredetihez? Az interszex-transz és a transz-interszex valóban szinonímái egymásnak? Miben rejlik a transszexuálisokat övező tabu? Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdések merülnek fel e fejezetet olvasván, kapaszkodót adva megválaszolásukhoz.

Fő erejét a könyvnek számomra mégis a lehengerlő és fordulatos történetek sokasága jelenti, melyekről feltételezném, hogy csupán fikciók, ha nem ismernék személyesen egynéhány megszólalót, ezáltal hitelt adva a leírtaknak. Egyik-másik életút olyannyira abszurd, hogy akarva-akaratlanul megkérdőjeleződik annak eredetisége, ép ésszel felfoghatatlan milyen kacskaringós ösvényt járt be az egyén, csapongva, vergődve, egyenesen előre, rendíthetetlenül. Mégis, van bennük valami magával ragadó, tulajdonképpen ez hajtja előre az olvasót, hogy haladjon tovább a következő fejezetre; intenzitásuk, nyers őszinteségük szinte vibrál, végig fenntartva a figyelmet, ezzel együtt a feszültséget. Amikor egy önmagával állandó harcban álló, kétségek között vergődő szélsőjobbos egy pálfordulással megbékél önmagával, elfogadja transszexuális mivoltát, az olvasóban is felszökik az adrenalin – miután felocsúdik a döbbenettől. Véleményem szerint a könyvön található tizennyolcas korhatár besorolás a téma szexuális jellege mellett azért is indokolt, mert a történetek megértéséhez kell egy bizonyos mennyiségű élettapasztalat, amihez egy gimnazistakorú nem elég érett, pláne ilyen töménységben. Gyenge idegzetűek csak saját felelősségükre olvassák.

A könyv tartalmához köthető problémáim főleg az elméleti áttekintésekhez köthetők, ahogy arra feljebb már utaltam. Gyönyörűen megfogalmazott tudományos áttekintésekkel nyit mindegyik fejezet, melyeknek színvonala néhol átlépi a tudományos szöveg szintjét, szépirodalmi magaslatokba emelkedve. Hosszú, többszörösen összetett mondatok követik egymást, szinte már táncra perdülnek a lapokon, színorgiát hagyva maguk után. Ugyanakkor nem kevésszer olyan bonyolult mondatszerkezetek alkotják ezeket, melyek már az értelmezhetőség rovására mennek, van, hogy még az általam lektorált részben is többször el kellett olvasnom egy mondatot, mire megértettem. Ilyenkor kicsit ki is lök magából a könyv sodrása, olyan érzést keltve, mintha nem is akarná, hogy megértsem, mit akar kommunikálni felém. Máshol viszont néhány jelzővel, határozóval való kiegészítésért kiáltanak a mondatok, mert ugyan érthetőek, de nem elég akkurátusak. Ami nagy kár, tekintve, hogy amúgy igazán érdekesek ezek a részek. Hiányérzetet kelt a nagyon feszes tempója is, akkor, amikor némelyik interjúnál a terjedelmet túl rövid a terjedelem, pedig indokoltnak éreztem volna egy-másfél oldallal hosszabb kifejtést, így viszont nagyon töménnyé, szinte emészthetetlenné lesz a könyv. Egy huszonéves és egy negyvenes ember pusztán életkorukból adódóan eltérő hosszúságú részeket igényelnének, szót sem ejtve még arról, hol tartanak  tranzíciójukban.  

Minden apró, szubjektív problémájával együtt egy igazán hiánypótló hiteles kiadványról beszélhetünk. Hiánypótló, mert a transszexualitás témakörének szociológiai, gazdasági és mélylélektani perspektívájába enged betekintést, mindezt a téma szakértőjének kalauzolásával. Hiteles, mert mindegyik megszólaló hús-vér ember a társadalom minden részéből, széltében-hosszában, a kétkezi munkástól kezdve az egyetemet végzett kutatóig, történeteiket mindenfajta ideológiától mentesen, realista szemüvegen keresztül mutatva. 23 érintett története mind egyfelé mutat, s mire a végére érünk, egy személlyé állnak össze. Olyan katartikus élményt nyújt, amihez csak egy templomi kórus éneke hasonlítható. A megannyi történet bár külön szólamokban, sajátos hangvételben szól, mégis összeállnak egy mesterien megkomponált, drámai operaénekké, minden egyes fejezettel új hanggal  teljesebbé téve a művet. Ha egy szóval össze kéne foglalnom az Újjászületőket ez lenne az: katartikus.

A könyv megrendelhető az alábbi e-mail cimen: 30ujjaszuletok@gmail.com. Ára: 3990 Ft.- + postaköltség (Budapesten és körzetében a kiszállítás ingyenes). 

[1] Interszexualitásról akkor beszélünk, ha a nemiséget meghatározó fejlődési szintek diszharmóniája áll fent egyazon személyben. Ezek a fejlődési szintek a kromoszómák, ivarszervek, valamint a fenotípus (belső és külső nemiszervek, valamint a másodlagos nemi jellegek).